Ha a moziban nem ült volna mellettem egy olyan nő, aki minden 5 percben hangosan kommentálta a történéseket a mellette ülő (ugyancsak zsírparaszt) szekrény-barátjának, akkor bizonyára valamivel jobban élveztem volna a fimet, ahogyan jobban is koncentrálhattam volna. Mindig csak arra gondoltam, hogy bemosok egy kurva nagyot a nőnek...
OK. Emóciók kordában, mély levegő, koncentráció, és most már térjünk a filmre is. Ha valaki kedveli/kedvelte a sorozatot, nagyon valószínű, hogy ezt a darabot nem fogja szeretni, mint ahogy a paraszt szekrény barátunk a film végén kommentálta, miközben csak úgy röpködtek a "faszomok" a szájából... A lényeg, hogy ha az Eli Roth féle Motel-t szereted, akkor viszont ez a film Neked való lesz. Nem tudom, mennyit hozott a konyhára, de az amerikai kritikusok piszokul lehúzták, aminek igazából nem értem az okát. Bár azért egy kicsit talán mégis: a film a történet ellenére valahogy mégsem félelmetes, nem fogunk kiugrani a bőrünkből az izgalomtól. Maga a történet a rémisztő, a történés viszont nem az. Nem dinamikus, nem jól időzített, nincsenek jól felépítve a karakterek, a szerepek, a mondandó. És az igazság egy része is odaát marad... De azért egyszer megéri megnézni.
Tomátométer értékelés: 30%
Anton Ego értékelés: 60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése