Ritkán van olyan, hogy egy filmről kijönnék csak úgy, menet közben,
ezzel a múmiafilmmel viszont majdnem így voltam. Csak az tartott vissza,
hogy többen néztük együtt a filmet, no meg az, hogy kb 10 emberen
kellett volna átvergődni magunkat. Az első két múmia "nem annyira volt
rossz", sőt "egész jó volt" agyam rejtett mélyein meghúzódó jellemzések
által vezérelve váltottuk meg jegyeinket a Brendan Fraser-féle őrületre,
és az első 2 perc után már-már azon felbuzdulva, hogy "jé, de érdekes
lesz ez a film" - rögtön jött a kijózanító pofánverés, mintha holmi
pöröllyel történt volna, hogy márpedig itt tévedés szaga terjeng a
leegőben, mint bűzös, rothadó mocsok, és a folytatódó 116 percben sem
volt ez másképp. A sztori jó (lehetne), de elszúrták, a még mindig
kölyökképű Fraser még csak enyhén kölykképűbb fia inkább Fraser
testvérére hajaz, mint magzatára, a viccek rosszak, Jonathan nagybácsi
alakításától sikítófrászt kapunk, Jet Li átalakulása = a gagyiság
csúcsa, ahogy egy két lény megjelenés is (pl. sárkány, vagy a JETI).
Szent Szűzmáriám... Az alkotókat keresztre kéne feszíteni... Nem tudom,
mennyit hozott a konyhára a film, de baromira lehúzták az amerikai
kritikusok. Szégyen és gyalázat!
Tomátométer értékelés: 10%
Anton Ego értékelés: 0 %.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése